Természettudományi Múzeum | Debrecen

2020 | Féléves tervezési feladat

A félév második tervezési feladata szintén épületkép alapján szerzett inspirációkra épült.
A kapott képen a különböző magasságú, dőlésű de hasonló alakú épületszeleteket egy közlekedő köti össze.

Ez a tömböket összekötő ‘negatív’ tér, áramlásra, bolyongásra, felfedezésre késztet ezért is esett párhuzamként választásom a múzeumra mint középület funkcióra. Az alapkoncepció meghatározó eleme tehát az útra fűzödő célállomások, a felfedezés és ennek öröme.

A tervezés során egy elképzelt utcahálózatból indultam ki melynek útjai kötik össze a célállomásoknak megfelelő tömböket, így jött létre az elképzelt tér-egység.
Külső megjelenésében egyszerű négyszögalaprajzú hasábok különböző arányokkal, eltérő dőlésű félnyeregtetővel melyek egymáshoz képest kissé el vannak forgatva és csúsztatva -fokozva a felfedezés élményét-, ezeket egy alacsonyabb, lapostetős áramló tér kapcsolja egésszé.

Az épületbe egy monumentális akadálymentesített rámpán keresztül jutunk be a -1. szintre, ahol egy reprezentatív aula fogad minket, innen tudunk felmenni a kiállítóterekhez és az ezeket összekötő ‘úthoz’, ahonnan akár a kiállítás is több helyen elhagyható.

Megvilágítása a metszetükkel a köztér felé forduló hasábok oromfalai helyén elhelyezett teljes épületszélességű polikarbonát lemezeken áthatoló fény által történik, az áramló tér külső oldalai üveggel határoltak -innen csak a kijutás lehetséges- belső megvilágítását a tömbökhöz tapadó ‘negatív árnyék’ látja el.
Fal és födémfelületei homogén megjelenésű vakolt anyagúak.

A belső egyszerű, nem hivalkodó megjelenésével segíti érvényre hozni a benne elhelyezett művészi alkotások kifejezőerejét, azonban többféle térkapcsolat is létrejön a bármilyen alakú/méretű/anyagú/szellemiségű műtárgy elhelyezésének biztosítása végett.
A több helyen is elhelyezett közösségi terek/pihenők hasznos résztvevői lehetnek egy tárlatvezetésnek vagy akár interaktív múzeumi foglalkozásoknak is.

Konzulensek : Vági János, Skrabák-Nagy Marianna